Nagyalásony Online

Immáron hagyomány, hogy a Földrajz szakkörösök minden tanév végén vízitúrán vesznek részt. 2009-ben a Szigetközben, 2010-ben a Dráván, 2011-ben pedig a Fertő-tavon szeltük a hullámokat a túrakenukkal.

Idén a Rábára esett a választás, amelynek több oka is volt: egyrészről közel van, másrészről pedig – és itt most visszaugranék az időben egészen 2011 decemberéig. Történt ugyanis, hogy egy esős decemberi vasárnap délelőtt hazafelé tartottunk az Őrségből, és Csákánydoroszlónál átkelve a Rába-hídon egy feliratra lettem figyelmes: „vízitúra táborozóhely”. Láttam kenukat is egy villanásra, de aztán gyorsan újra a vezetésre koncentráltam, és robogtunk tovább. Másnap rákerestem az interneten Csákánydoroszló nevére, és láss csodát: rátaláltam a Kormorán Kenutúra Egyesület honlapjára. Nem is kellett több noszogatás: megírtam első e-mailem, lesz ami lesz. Rövidesen érkezett is egy kedves válasz, és ez a levelezés (december közepétől) egészen június 8-ig tartott, mivel június 9-én már vízre is szálltunk a kormorános csapattal együtt. Röviden ennyit az előzményekről csak azért, hogy egy-egy ilyen program szervezése bizony alapos körültekintést igényel, és nem kevés időt, szervezést.

Elérkezett a nagy nap: június 9-én mindössze 10 fő vágott neki iskolánkból a túrának. Kissé szomorúsággal töltött el ez a tény, hiszen az elmúlt esztendőkben ennél jóval többen vettek részt a kenutúrákon (a Dráván például közel 30 fő), de nem ez volt a fő gond, hanem, hogy a legtöbben az utolsó pillanatban mondták le a részvételt, ami nem túl korrekt dolog véleményem szerint, főleg, ha ismerjük (lásd fent), hogy egy-egy ilyen programot mennyi előkészítő munka előz meg.

Szerencsére kis csapatunkhoz csatlakozott a gércei általános iskola 5 fős csapata Erős János tanár úr vezetésével, így nem maradtunk szégyenben a létszám tekintetében.

Már útközben gyülekeztek a vészjósló felhők, amelyek egész napunkat kísértették: néha csöpörgött, néha szakadt is az eső, de mindez nem okozott gondot: a hangulat remek volt így is.

Rábagyarmaton szálltunk vízre, hogy közel 13 kilométer evezés után Csákánydoroszlóra érkezzünk. A Kormorán Egyesület tagjai szervezték és vezették a túrát, sőt meglepetéssel is készültek nekünk: egy kavicsteraszon (a szakadó eső kellős közepén) remek kis szalonnasütést csaptunk. A hangulatot nem tudom leírni, mert szavakkal nem kifejezhető: voltak, akik kövekkel kacsáztak, mások álltak a tűz körül és melegedtek, beszélgettek, táplálkoztak a finom sült szalonnával, kenyérrel, hagymával, és az általam most először látott zsázsával.

Az ebédet követően egyik hajónk fel is borult, így a kellő adrenalin is adott volt már.

A Rába felső szakaszának ez a része a helyiek szerint a legszebb: igazi hegyvidékről lefutó folyó rengeteg meanderrel, épülő- és pusztuló partfalakkal, hódok csócsálta fákkal. A vízállás igen alacsony volt, így több helyen kavicságyra is futottunk. A Rába igen szeszélyes folyó, ezért nem árt, ha az ember vízreszállás előtt egy profi csapatra bízza magát. :)

Délután 3 óra körül érkeztünk Csákánydoroszlóra, ahol a partraszállást és a búcsúzkodást követően  - ismét a szakadó esőben – vízicsatát rendeztünk, így már jómagam is nyakig voltam a folyóban. Megbeszéltük, hogy jövőre két napra jövünk, mert nagyon jól éreztük magunkat!

Ezúton is köszönetünket szeretném kifejezni a csákánydoroszlói Kormorán Kenutúra Egyesület vezetőségének, és valamennyi tagjának, hogy megszervezték nekünk ezt a csodálatos napot.

Köszönet illeti Nagyalásony község önkormányzatát, és Nyámándi István falugondnokot, hogy biztosították a falubuszt csapatunknak.

Jövőre újra Rába! Remélem, egy picit többen leszünk!

A földrajz szakkör hatodik tanéve ezennel véget ért. Minden szakkörös diáknak és együttműködőnknek kellemes nyári pihenést kívánok, szeptemberben újra találkozunk!