Ötvenöt éves a katolikus templom

História

A nagyalásonyi katolikus közösség múltja legalább 17. századig nyúlik vissza, önálló plébániával sosem rendelkezett. A hívek vallásukat hosszú éveken keresztül csak Dabronyban tudták gyakorolni. Nagyalásony katolikus templomának építését 1957-ben kezdték, felszentelése 1958-ban volt. Az egyházközösség ma Dabrony fíliája.

 

A merész terv dr. Kőghl Lénárd atya ötleteként született. Miután 1953-ban Dabronyba helyezték, a meglehetősen zivataros politikai viszonyok ellenére elhatározta, hogy templomot épít Nagyalásonyban. A vállalkozás ebben az időben kivitelezhetetlennek ígérkezett. A templom építésének történetéről a Historia Domusban találunk erre vonatkozóan néhány érdekes adatot. Kőgl Lénárd szűkszavúan, tényszerű adatként említi ezt a nagyszabású vállalkozást, pedig minden erejét a templom építésére fordította. Későbbi utódjai azonban részletesebben is beszámolnak az elhúzódó munkálatokról.
 
A templom építése – bár erre az akkori politikai helyzet miatt hatósági engedély nem volt –, 1957-ben kezdődött, rossz anyagokból és pontatlan tervvel. A helyi katolikus hívek mindvégig nagy odaadással segítették a kivitelezést. A munkálatokból a gyerekek és az asszonyok is igyekeztek kivenni a részüket. Munkájuk eredményeként a templom felszentelése 1958. augusztus 24-én, a búcsú napján történt. Az oltárkép 1959-ban készült; Szent Istvánt ábrázolja, amint Szűz Máriának felajánlja a magyar koronát. Készítője Károly Gyula, korának híres egyházi festője. A templomot ekkorra bár belülről bepucolták, de közel sem készültek el még mindennel.
 
Miután dr. Kőgl Lénárd atyát 1961-ben elhelyezték a dabronyi plébániáról, utóda és az építkezés folytatója Varsányi Ferenc lett. Ő a hívek áldozatkészségének kiveszéséről tesz említést. A szolgálati ideje alatt befolyt csekély adomány a templom nagyobb léptékű továbbépítését nem tette lehetővé. A püspökség segélyt ajánlott fel a munkálatok befejezésére, de ő ezt nem fogadta el.
 
A templom építése 1965-ben Fehér Ernő idekerülésével újabb lendületet kapott, aki részletesen beszámol az addig elvégzett munkálatokról is. A külső vakolás 1967-ben kezdődött, melyhez szükség volt a templomhoz tartozó terület bekerítésére. Ez nagy felháborodást váltott ki a protestáns lakosság köreiben, mert a területet addig legelőként használták. Később a hivatalos magyarázat után – a kisajátított terület helyett kapta az egyházközösség ezt a területet –, a faluban ismét helyreállt a békesség. Az egyházmegye anyagi segítségével sikerült a vakolást még abban az évben befejezni. A krónika ekkor ismét megemlíti a hívek áldozatos munkáját. 1969-ben elkészült az új tabernákulum. A tűzzománc díszítésű ajtó Kadnár István budapesti iparművész alkotása. A templom ablakainak újraüvegezését 1970-ben végezték. 1971-ben, Szent István ezeréves évfordulójának jubileumi évében Fehér Ernő atya szerette volna befejezni a templom építését, de erre több okból sem kerülhetett sor. Mivel a templom annak idején engedély nélkül épült, a hatóság betiltotta az erre a célra történő adománygyűjtést, sőt, azzal az ürüggyel, hogy az ajtó fertőző gombás, a templom bezáratásával is megpróbálkoztak. Az ajtó cseréje a hívek adományaiból azonban megtörtént és a Szentatya küldötte jubileumi ajándék keresztút sorozatot is bekereteztették. Fehér Ernő plébános ekkor mindössze arra kapott engedélyt, hogy Szent István tiszteletére harangot öntethet saját költségén. A harang 327 kg-mos lett és 64 ezer forintba került. A rajta lévő felirat őrzi a készíttető nevét. A harangot pünkösd vasárnapján szentelte fel dr. Klempa Sándor apostoli kormányzó. Erre az alkalomra először telt meg zsúfolásig a templom katolikus és protestáns hívekkel.
 
A hetvenes évektől több beruházás és felújítás szépítette meg a templomot és javította annak állagát; 1972-ben a harmóniumot javították meg, 1973-ban a hívek költségére a villanyfűtést csinálták meg, Bali Tibor plébánossága alatt 1984-ben a szembemiséző oltár és 1985-ben a templom mozaik lapozása készült el, 2007-ben a toronyszerkezet kapott új fedést. 2008 után, Árus Kovács Gábor plébános szolgálatának kezdetétől ismét megszépült a templom belseje. 2009-ben felújították a villamos hálózatot, elkészítették a padfűtést, 2010-ben kijavították a vakolat hibáit és kifestették a templomot, 2013-ban kicserélték az ereszcsatorna legrosszabb állapotú részeit. Mindezt a hívők anyagi és tevőleges hozzájárulásával és a helyi önkormányzat támogatásával sikerült megvalósítani. Pályázati lehetőség hiányában a külső felújítás várat még magára, de reméljük, hogy erre is hamarosan sor kerül.
 
Szücs Tamás
 
IWIW megosztásFacebookTwitter