Az elmúlt szombat Beliczay Imre emlékének megismeréséről szólt „A hír a miénk!” Egyesület tagjai számára, hiszen a Budapestre érkező nagyalásonyiak közvetlen kapcsolatba kerültek híres szülöttünk és családja által ránk hagyott tárgyi emlékekkel és az ezek közvetítette szellemiséggel.

A nap kezdeteként Belczay Imre születésének 205. évfordulójáról a Nemzeti Pantheonban koszorúzással emlékeztek meg Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzata és Nagyalásony Község Önkormányzata, valamint az egyesület képviselői. Ezt követően a Beliczay Imre szépunokáinak vendégei voltunk.

A híres mézesbábsütő szintén híres leszármazottai, fia Béla, majd gyermekei Endre, Mária és Etelka és Endre halála után László a mesterséget tovább folytatták, és ebben elismerésre méltó eredményeket értek el. Hagyatékukban a mézeskalács-készítéshez használatos ütőfafaragó készlet, eredeti kézzel írt receptek, a csomagoláshoz használt mézeskalácsos dobozok és Tüdős Klára, a századelő híres iparművésze által tervezett csomagolópapírok egyaránt megtalálhatók. A különböző alkalmakra készült gyertyák szintén a mesterség részeiként szerepelnek az emlékek között. A gyűjteményben megtalálhatók Beliczay Béla részére kiállított eredeti díszokmányok ipartestületi elismerésről, tiszteletbeli tagságról, díszokirat szabadalmaztatásról és elismerő oklevelek méhészeti kiállításon elért eredményekről. A család több tagjáról készültek emlékérmek, amiket híven őriznek. Régi könyvek, az elmúlt évtizedekből származó újságok hirdetik tartalmukban Beliczay család képviselte szellemi örökséget. A könyvek között a más szakmákban híressé vált családtagok így Beliczay Gyula, zeneszerzőről 1889-ben kiadott német nyelvű bibliográfiát és Dr. Beliczay Jónás kecskeméti jogakadémiai tanár írását A magyar stilről (1887) szintén megtaláltuk.

 Beliczay Tamásnak feltett kérdésemre, hogy milyen érzés ilyen hírességek leszármazottjának lenni, és van-e valaki aki még a szakmát műveli, azt a választ kaptam, hogy ennek a kívülállók sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítanak, mint ők maguk. Nekik ez természetes, hiszen így nőttek fel. Mindannyian sikeresek a szakmájukban, bár a sors fintora, hogy a legtöbben a műszaki pályát választották. Lányának Zsófinak van talán még a legtöbb köze a kézművességhez, ő szobrászművész, de szeret mézeskalácssütéssel foglalatoskodni. A mézeskalácsokat Tamás is szívesen süti, és mivel szabadidejében vitorlásversenyeket szervez és azok résztvevője is, rászokott arra, hogy a díjak mellé egy-egy becsomagolt nemzeti színű szalaggal átkötött mézeskalács figurát ad ajándékba. A család birtokában van az eredeti nürnbergi mézeskalács receptje, amit nem könnyű megsütni már azért sem, mert a hozzávaló alapanyagok beszerzése nem egyszerű dolog. Ez egy ostyaalapra halmozott ízesített mézeskalács sütemény, amit időnként családi ünnepekre elkészít. Ha sikerül, a december 2-i a mézseskalácssütő versenyre kostolót is hoz magával.