
A tavaszi rajzverseny vendége volt Ughy Szabina, költőnő. "Én csak akkor írok, amikor tudom, hogy ezt senki más nem írhatja meg helyettem." – fogalmazta meg a versíráshoz való viszonyát szűkebb hazánk szülötte.
 
Vesztergom Andrea; anya, tanítónő, költőnő az Irodalmi Jelen költészeti díj tulajdonosa. Egy ember több szerepben. Több jól sikerült szerep. Jól sikerült, mert nem eljátszott, hanem megélt szerepkörök. Egy élet munkája szeretettel, munkával, még több munkával, kitartással, türelemmel és csodálatos szerénységgel.
 
A pályára nem Isten átka sodort
minket, hanem ifjúi álom vitt,
s érdemeltünk- kaphattunk volna jobb kort,
mely bőven adja munkánk babérait.
Csendben örül a lelkünk, hogy nap mint nap
érdemben állhatunk pályánk végén,
s nyomunkban tanítványi hála sarjad:
a számadásban ez jeles eredmény.
Nagy János
Ünnepélyes aranydiploma átadásra került sor Szombathelyen, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában szeptember 22-én. A jubiláló pedagógusok közt volt Szücs Istvánné, Vera néni iskolánk nyugdíjas tanítónője, akivel jó néhány évig dolgoztam együtt. A jeles eseményről, életéről, pályájáról kérdeztem őt.
 
Sikos Gábor már nincs köztünk. Az ember értetlenül áll és fejében megállíthatatlanul járnak a gondolatok. Még alig kezdte el felnőtt életét, s máris vége szakadt. Egy fiatalembert ragadott magával könyörtelenül a halál.
 
N. Péntek Zsófia neve nem ismeretlen a Nagyalásony Online és a Hírmondó olvasói között, több prózáját, versét osztottuk meg olvasóinkkal. Az írónő nemrégiben fejezte be könyvtrilógiáját, melynek utolsó része „Életmesék, sorsforgácsok” címen június elején nagy érdeklődés mellett került bemutatásra szülőfalujában, Viden. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.
 
Meghívott vendégként N. Péntek Zsófia vidi könyvbemutatójára érkezett M. Mester Katalin, a nagyalásonyiaknak oly kedves, a Mind elvitték a legények elejit című könyv írója. A könyv tizenhárom hadifogoly, köztük Csöngei Dezső megrázó történetét dolgozza fel. Beszélgetésünk során a bemutatóról, íróvá válásának kezdeteiről és falunk szülöttével való találkozásairól faggattuk.
 
Forró nyári napokat élünk meg, javában érnek a gyümölcsök, és zöldségekből is széles választék áll rendelkezésünkre, amikből ilyenkor frissen fogyaszthatunk. No de aki télen sem akarja csupán a bolti tartósított termékeket vásárolni, az nem ülhet tétlenül. Mennyivel finomabbak a saját ízek, és az sem mindegy, hogy mi kerül az üvegbe! És ha a hozzávalót saját kertünkben termeljük, biztosak lehetünk abban, hogy jó alapanyagokból látjuk el szűkebb vagy akár bővebb családunkat. Szabó Lajosné, Irénkénél még a télen jártam, akkor mesélte, hogy törött lábbal is kijárt a kertbe dolgozni, és befőzött. Már akkor felkeltette a kíváncsiságomat. Most kérdeztem meg arról, ő hogyan teszi el a télirevalót?
 
Lőrincz Judit Lívia mesekönyve, amiből versenyeztek a gyerekek, édesapja Leslie L. Lawrence, azaz Lőrincz L. László révén került hozzánk még tavaly. Elolvasva azonnal tudtam, hogy megvan a következő verseny témája. Nemcsak a téma lett meg. Maga az írónő is szívesen jött a gyerekek közé. Első felkérésre igent mondotta meghívásra. Eljött, itt volt, beszélgetett, elvarázsolt mindenkit közvetlenségével.
 
Bocsi Csillával a rácalmási country összejövetelen találkoztam először, de már a nagyalásonyiak számára sem ismeretlen. A II. Mézeskalácssütő versenyen a „Fantázia” kategóriában első helyezést ért el adventi koszorújával. Pomázról érkezett.
 
Még decemberben olvastam a Facebook-on egy bejegyzést. A történet egy balesettel kezdődött, amiről akkoriban többektől hallottam a faluban. Néhány hét után láttam a baleset elszenvedőjét, és azt gondoltam, hogy már rendbe is jött. Mint kiderült, nekem gyorsabban szállt az idő. A balesetnek már öt éve, és a noszlopi úton járva rendszeresen találkozunk. Ilyenkor integetéssel üdvözöljük egymást. Ő fut, mi autózunk. A bejegyzés alapján úgy éreztem, másokkal is meg kell osztanunk Cs. Marton Lívia történetét.
 
Pethő Judit evangélikus lelkésznő 2011. augusztus 1-jétől végzi a Nagyalásony-Dabrony-Nemesszalóki Egyházközségben szolgálatát. Parókusi vizsgáját szeptemberben tette le. Az egyházközség felkérését elfogadva 2012. január 14-én beiktatták hivatalába, s ezt követően a parókus lelkészként végzi munkáját. Elképzeléseiről kérdeztük.
 
Mindannyian szívesen foglalkozunk valamivel, vagy éppen gyűjtünk valamit. Árus-Kovács Gábor katolikus plébánosunk miseruhákat gyűjt, melyből a tavasz folyamán kiállítást rendeztek Balatonalmádiban. „Az ilyen ereklyék gyűjtéséhez néha szerencse is kell.” – árulta el , miközben szerzeményeiről érdeklődtünk.
 
|
|